"Itthon-Otthon"

Tegnap ellátogattam Földünk legmélyebb pontjára. Az átlagos embernek nagyon ritkán van alkalma hasonló kijelentést tenni. Megmásztam golyóbisunk legmagasabb hegycsúcsát, pont akkor kellett odatévednem, amikor megdőlt a hőségrekord, a valaha legalacsonyabb hőmérsékletet mérték, amikor ott voltam, a világ legszebb, leggyönyörűbb, legcsodálatosabb táját láttam ablakomból, (de ez már ugye szubjektív megállapítás, nem mérhető tudományos mércével), mindez aránylag nehezen valósítható meg, de a Föld legmélyebb pontja sokkal könnyebben elérhető. Mindössze el kell jutni Izraelbe és a Tel Avivi, Jeruzsálemi, vagy más központi busz állomáson felülni a legközelebbi Holt Tengeri járatra. Sőt, ha valaki valamilyen okból nem akar Izraelbe utazni, a Holt Tenger keleti partja Jordániához tartozik és onnan is elérhető.

A Holt Tenger nem is tenger, hanem egy 67 kilométer hosszú és legszélesebb pontján 18 kilométer széles tó. Vízének tükre kb. 420 m-rel, a tófenék pedig 795 m-rel van a tenger szintje alatt. Egyetlen vízforrása a Jordán folyó, de az erős vízkivétel (a folyó 70-90%-a az emberi fogyasztást szolgálja) és magas párolgási arány miatt, vízszintje folyamatosan csökken. A tó déli részének sekély vizei majdnem teljesen eltűntek, helyükön sós sík látszódik. A tervek, víz továbbítására a Vörös-tengerből a Holt-tengerbe, egyelőre csak papíron léteznek.

A tó héber neve Sós Tenger, mivel sóssága a többi tengerénél jóval (8.6-szor) nagyobb, de a magyar (és más európai nyelvek) által használt ’Holt’ elnevezés is találó. Az átlag 300 gramm per kilogrammos sótartalom – nem konyhasó, ásványi savakat, mint klorid, nátrium, magnézium és kálium tartalmaz – nem teszi lehetővé, hogy bármilyen élőlény megélhessen a tóban, vagy körülötte. A környező hegyek puszták, így nézhet ki a Hold felülete. Sehol sem látszódik egy zöld hajtás, még a madarak sem tévednek erre.

Valahol már megírtam mit mondott Hanspeter, svájci barátom, amikor az először pillantotta meg a Holt tengeri katlan kopár, okre sárga hegyeit: 

"Wie schön! Keine Baume" (Milyen szép! Sehol egy fa). Ami csak azt bizonyítja, hogy a világon minden relatív.  

Ebben a tengerben, magas sótartalma miatt, nem lehet úszkálni. Derékig belábolhatsz, de aztán hirtelen elkap a víz és a lábaid felugranak a felszínre. A legjellegzetesebb holt tengeri fénykép az átlag turistát ábrázolja, amint a felszínen lebeg és megjátszva a nemtörődőt, újságját olvassa (csak aki bezoomol, veszi észre, hogy az újságot fordítva tartja kezében).

Amellett az emberi leleményesség megtalálta a módját kihozni a hasznot a tengeri só gyógyító hatásából. Az északi rész mentén turista negyed épült, vagy 11 fényűző szállodával, ahol a kénes medencékben a betegek az iszapkúra áldásos hatásait élvezik.

Az iszap- és só kúra számos bőrbetegségben – mindenekelőtt a psoriasis, (pikkelysömör) – reumás betegségek, asthma, légzőszervi betegségek, szemgyulladás, magas vérnyomás, szívbetegség, bélgyulladások, stb. gyógyításában hasznos, a legtöbben azonban kozmetikai célokra veszik igénybe. A nyugágyak között arab srácok plasztik üvegekben árulják az iszapot, de ha nem vagy lusta, a tengerpart mentén magad is megtalálhatod a kis gödröket, amelyekben bőségesen található jó, olajos iszap. Egy turista sem hagyja ki az alkalmat, lefényképeztetni magát az otthonmaradt barátok számára. Nehéz elhatározni, rémítő, vagy komikus látvány-e a fekete iszappal álcázott, megismerhetetlen szörnyeteg. Majdnem minden gyógyszertár a világon árulja a különféle holt tengeri iszap kivonatokat, fürdősavakat és „hidratáló, ránctalanító, bőrkisimító, bőrpuhító, fiatalító, regeneráló” krémeket.

Mindezeket már ismertem. Sokszor mutattam meg idelátogató barátaimnak a Holt tenger szépségeit, a csodás Ein Gedi oázist és forrását, Wadi Arugot patakmedrét, a kőszáli kecskékkel, Maszada fellegvár romjait, amelyet a zsidó harcosok két évig tartottak és amikor a római légiónak sikerült elfoglalnia, az öngyilkosságot választották. Ezúttal valami újat láttam, a Holt Tengeri Műveket, amely a Palesztinai Potash (hamuzsír, kálium-karbonát) Vállalat örököse.

Egy megszállott személy sokszor megváltoztathatja a történelmet. Ebben az esetben a szibériai Mikhail (Moses) Novomeysky bányászmérnök volt ez a személy. Novomeysky először 1911-ben látogatott el a Holt Tengerhez, amelynek éghajlata teljesen más volt, mint szülőhazájában. Elbűvölte az ötlet, hogy itt nem kell nagy nehezen kibányászni az ásványsavakat, nincs szükség drága gépezetre, elegendő a nap természetes melegét (vagyis inkább forróságát, a Holt tengernél a hőmérséklet nyáron a 39 fokot is eléri) kihasználva, megvárni míg a tengervíz elpárolog és egyszerűen fellapátolni a földön megmaradt nyersanyagot. Végül is 1929-ben kapott engedélyt vállalata megalapítására. A vállalat sikeresen működött, a környéken egy kibbutz is keletkezett, amelynek lakosai a vállalatnál dolgoztak, sőt sikerült nekik mezőgazdásági termékeket is termelni a magas sótartalmú földben. 1940-ben már a Palesztinai Potash Vállalat volt felelős az akkori Palesztina ipari exportjának a feléért. A 1948-as izraeli Függetlenségi Háborúban a jordániai Arab Légió lerombolta a vállalat épületeit és a kibbutzot.

A mostani cég 1951-ben alapult és ma a világ negyedik legnagyobb hamuzsír termék gyártója és szállítója: További vegyipari termékei a magnézium-klorid, vízmentes alumínium-klorid, ipari sók, jégtelenítők, fürdő sók, konyhasó és nyersanyagok a kozmetikai ipar számára. A vállalat nettó nyeresége 2006-ban 208.9 millió dollár volt.

Csoportunk éjjel tekintette meg a Holt Tengeri Művek hatalmas komplexusát. Csodálatos látvány volt a pazar fények menete végig a láthatáron, amerre csak a szem ellátott.

A Holt Tenger nem is annyira halott. Nemcsak turisztikai látványosság, ahova a turisták százezrei látogatnak el, hanem egészségügyi és kozmetológiai centrum és ipari központ is.