Már azt sem tudom, hogy nézett ki a leányzó, mi volt a neve, de nagyon szerelmes lehettem.
Engedd, hogy öledbe bújjak
(Szabadon H. N. Bialik, jeles héber költő után)
Engedd, hogy öledbe bújjak,
Simítsd meg lágyan homlokom,
Légy anyám, légy testvérem,
Kisírhatom ott bánatom.
Hajolj hozzám, könyörülj meg,
Szenvedésim Néked megvallom,
Mondják, van a földön ifjúság,
Hol az ifjúságom?
Még egy titkot hadd gyónjak meg,
A tűzről, mely égeti lelkem,
Azt mondják, szerelem létezik,
Mi az a szerelem?
Volt idő mikor álmodoztam,
A csillagok azok, kik megcsaltak,
E világon semmi sem enyém,
Csak édes emléke egy álomnak.
Engedd, hogy öledbe bújjak,
Simítsd meg lágyan homlokom,
Légy anyám, légy testvérem,
Kisírhatom ott bánatom.
(1951)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.