Sajnos a természetüknél fogva a legjobb dolgok is véget érnek valamikor. Hét napi fenséges hajókázás után Alaszka partjai mentén, Vancouverbe érkeztünk. Reggel amikor felébredtünk, a hajó már a kikötőben horgonyzott. A kofferokat még az előző este összegyűjtötték és a bejárati teremben központosították. Megint minden katonás rendben lett megszervezve. Minden utas kapott egy azonosító számot, a reggeli után átvettük a pogyászunkat és kisétáltunk a partra. Az autót még otthon megrendeltük, de az autókölcsönző ezúttal egy lelkesítő újításssal lepett meg minket: A kocsit teli tartállyal vettük át és akár teljesen üressel adhattuk vissza! Remélem a többi cég is átveszi ezt az újítást. Az autóbérlet egyik legbosszantóbb része a kötelezettség az utolsó pillanatban, útban a röptér felé, benzin állomást keresni és teletankolni.

Mindenki aki már errefelé járt,lelkünkre kötötte, az istenért ne mulasszuk el megtekinteni a világhíres Butchard Kerteket. A kert Victoria város környékén van, amely Vancouverből egy másfél órára van komppal. Victória – egy kellemes városka, földközi tengeri éghajlattal, óriási temészetes kikötővel, úszó házakkal, vizi taxi szolgálattal és kitünő tengeri gyümölcs éttermekkel –degeszre van tömve turistákkal. A kert, egy fél órányira a várostól, valóban lenyügöző látvány – mint a fényképeim is mutatják – nemcsak a szebbnél szebb virágfajták hatalmas választéka miatt, hanem a különleges épitészete miatt is. A kert egy cementgyár tulajdonos felesége látomásának a megvalósítását tükrözi vissza, aki férje munkásaival és egy massziv pénz befektéssel, egy elhagyott kőbányát – általában rút, szembántó látvány, amely a tájat ékteleníti – a világ egyik leggyönyörűbb kertjévé változtatott.   

Vancouver, egy barátságos város, az amerikai nagyvárosokat jellemző zűrzavar, lázas siettség, őrült rohanás nélkül, sokkal nagyobb és modernebb mint Victoria. Egy öbölben, egy sor szigetre épült és behavazott hegycsúcsok övezik. Minden utazásodban a városban, óriási hidakon kelsz át, amelyekről pazar látvány nyílik a környékre..A Gastown negyed fő utcáján – ott található a hires gőzóra is, amely negyed óránként fütyül és gőzt bocsát ki a tetején elhelyezett szelepein – nagyszerű jazz fesztivál volt a látogatásunk idején. Granville szigetén van a legpezsgőbb negyed. Nagy hangárok, meghitt éttermekkel, festői üzletekkel, művészek műhelyeivel, vízparti kávéházakkal és a központjában a piac, standok százaival, amelyek a gyümölcsök, zöldségek, halak, hústermékek és süteményfélék hihetetlen választékát kínálják – koztük meglepetésünkre az otthonról jól ismert Hámántáskát (barátfülét) is – és mindenhol példás tisztaság uralkodik.

A Robson utca és ágazatai a komoly bevásárlás híveinek a paradicsoma, márpedig a feleségem szerint egy külföldi utazás csak akkor tökéletes, ha legalább néhány órás bevásárlást is tartalmaz. A kiterjedt Stanley Park egy igazi attrakció. Óriásfák ligetei váltakoznak óriási pázsítszönyegekkel – mezei hoki, talán a legangolosabb játék, pályákkal és fehér mezes játékosokkal – természetes bozóttal, bicikli ösvényekkel a óceánus festői mentén. A parkot Ingyenes, múlt századeleji szines omnibuszoknak álcázott ingabuszok,  magyarázatokkal a környékről és a városról, járják körve és persze akárhol le lehet szállni róluk és később folytatni az utadat. Az étteremből, a park legmagasabb pontján, van az egyik legszebb kilátás a városra.

Éppen ebben a barátságos és gazdag városban, egy kevésbé kellemes tapasztalatunk is volt. Taxit keresve csak egy utcával távolodtunk el a jazz fesztivál színhelyétől és egy teljesen más világba csöppentünk. Akármerre néztünk borotválatlan, kétes kinézésű szerzeteket láttunk, a járdán hevertek, étkeztek, ittak, lármás zenét hallgattak kioszkok elött, rikitóan kifestett ellenszenves nőszemélyek a járókelőket zaklatták. Nem vagyok félős ember, délután volt és teljes napvilág, de ebben a környezetben feszélyezve éreztem magamat. Csak néhány utcával odébb találtunk rá végre egy "normális" kinézésű emberre aki útbautasított minket.

A szállodánk környékén is sok volt az elhanyagolt tipus. Egy épületet is láttunk ahol úgylátszik élelmiszeradagokat osztogattak a sorbaállóknak. Ottani jó barátom, Marika szerint, a vancouveri mérsékelt éghajlat, az egyik legkellemesebb Kanadában (amely képzeletünkben a világ legzordabb éghajlatú országának tünik), teszi menedékvárosnak minden hajléktalan számára ebben az államban.

Nem tudom, hogy ez a magyarázat elegendő választ add-e egy olyan jelenségre amelyhez hasonlót sehol máshol nem tapasztaltam, de egyet tudok: Ezek az utcai jelenetek nem voltak véletlen, izolált esetek és ha rövid látogatásunkban mi észrevettük őket, komoly problémát jelezhet.