"Itthon-Otthon"

A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma  március 31-én délután Tel Avivban, zsúfolt teremben, nagy érdeklődés mellett, tartotta meg, a Munkaszolgálat témájának szentelt új honlapja, felavatását és tájékoztatóját.

A múzeum 1986-ban alapult Cfat városában és a magyarországi, erdélyi, szlovákiai, kárpátaljai, bácskai, bánáti és burgenlandi zsidó közösségek múltjáról és kultúrájáról mutat be anyagokat. Az állandó kiállítás mellett, a múzeum fontos rendezvényeknek és ünnepségeknek is helyet ad. A múzeumot mostanáig alapítói, Chava és Josef Lustig vezették, de az utolsó közgyűlésen átadták a tényleges igazgatás zászlaját a második generációnak, Roni Lustignak. Amellett továbbra is folytatják odaadó, önkéntes munkájukat a múzeumban.

A rendezvény első részében a közönség David Holics érdekfeszítő  előadását hallhatta, amelynek a tárgya „A munkaszolgálat és az orosz fogság – a Magyar Zsidó Holokauszt kevésbé ismert részei” volt. A második részben Roni Lustig, és munkatársai a honlap elkészítésében, Dr. Frojimovics Kinga és Dr. Szalai Anna mutatták be az új weblapot.

Nem fogok itt a munkaszolgálatról írni. Talán egy-két év választott el attól, hogy személyesen is tapasztaljam. Boldogult apám elbeszéléseit sem fogom itt elismételni. Fogait kiverték, csont soványan, de azon kívül egészségesen tért haza. Más ’muszosok’ kevésbé voltak szerencsések. „Nagy részük elpusztult a fronton, nem élték túl az embertelen körülményeket. Az éhség, a fagy, a kínzások, a betegségek, a kényszermunka végzett velük. És mindez a magyar törvények s rendeletek értemében történt.” Akit többet akar megtudni a „magyarországi zsidóság történetének egyik legmegrázóbb fejezetéről” gazdag anyagot talál a http://www.hjm.org.il/hol/labor/?Lang=hu alatt.

Írásom ezt a részét szeretném befejezni Radnóti Miklós megrázó soraival a Razglednicák című verséből. Ő is munkaszolgálatos volt és amikor már nem volt képes járni, a keretlegények agyonlőtték és testét egy árokba lökték. A verset zubbonya zsebében találták meg:

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

********

Ezen a héten abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy egy másik magyar jellegű rendezvényen is részt vehettem. Mint már néhányszor említettem, a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben a magyar nyelvűek százezrei éltek Izraelben, de ezek az évek elmúltak és az itteni magyar kultúra száraz ág, amely ritkán hoz gyümölcsöt.

Amellett vannak előnyei is annak, hogy egy ilyen backwater-ben élek. Amikor egy ismert magyar személység érkezik országunkba, nem kell tolakodnom, sorba állnom ahhoz, hogy meghallgathassam, kezet szorítsak vele és esetleg feltegyek egy-két kérdést is. Sok éve az ismert színész, Rónai András, aki akkor az Izraeli-Magyar Baráti Társaság elnöke volt, bemutatott egyik kedvenc írómnak, Moldova Györgynek, akinek jó néhány könyve van a könyvtáramban. Kérdésemre, az író elmesélte, hogy a „Szent Imre induló” részben saját élményeire alapszik. Hőse, Kőhidai Miklós, hasonlóan hozzám, a budapesti a gettóban, a Klauzál téren vészelte át a háború éveit és mint én is, a Zsidó Tanács egyik futára volt. Ki tudja, talán össze is futottunk azokban az életveszélyes napokban.

Néhány hete, a Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásár keretében, nagy élvezettel hallgattam meg két másik kedvencemet, Eszterházy Pétert és Spiró Györgyöt, amint munkájukról beszéltek. A szerzők angolul beszéltek és a közönség között nem lehettek sokan, akik ismerték ezeket az írókat, csak én vigyorogtam elégedetten.

Két nappal a fenti rendezvény előtt a Tel Avivi egyetemen egy ismert magyar-zsidó író életéről hallottam részleteket. Az előadók két új könyv szerzői voltak. Szívós Mihály a Koestler Artúr, Tanulmányok és esszék című könyv szerzője, míg Marton László könyvének a címe Koestler, a lázadó. Szívós főleg Koestlernek a freudizmussal való kapcsolatait és intellektuális barátságát Polányi Mihállyal, a sokoldalú tudóssal, elemezte. Márton, aki oxfordi tanulmányai idején ismerte meg az írót és annak élete végéig 1983-ban, kapcsolatban állt vele, Koestler és a zsidóság viszonyáról, „a kettősség, a gyűlölve szerető vonzás-taszítás váltakozásáról”, adott elő.   

Az írókat Dr. Vágó Rafi egyetemi adjunktus, az ismert történész mutatta be és mélyenszántó kérdéseivel sikerült megvilágítania számomra néhány fejezetet e vitás író életében.

Egy kissé sajnáltam, hogy ezek az előadások is angol nyelvűek voltak, de mint a britek szokták mondani: beggars cannot be choosers, koldusok nem lehetnek válogatósak.