Véletlenül benéztem egy régebbi írásomba és észrevettem, hogy fotóalbumom linkje nem működik.  Sikerült felújítanom, megtaláljátok írásom végén. Ugyanakkor rájöttem, hogy “hölgy barátom, aki filmet szeretne forgatni erről a csodás tájról” és akivel négy éve a Tisza tóhoz látogattam, Lili. volt, akitől néhány hete vettem búcsút ezeken a lapokon. Ő jelenik meg a fényképen, írásom elején.

 Sajnos, ez a film sem fog már megszületni.

A Tisza Magyarország második nagy folyama. A forrása Ukrajnában van, onnan áthalad Románián, éppen csak érinti Szlovákia dél-keleti csücskét mielőtt átkelne a magyar határon és végül is Szerbiában, a Vajdaságban, a Dunába ömlik. Az Alföld, amelyen keresztül folyik, lelassítja a folyó futását, rengeteg kanyar és mellékág alakult ki, hatalmas területek elmocsarasodtak. A terméketlen, mezőgazdaságra alkalmatlan területeket le kellett csapolni, hogy kiszáradjanak és megművelhetőkké váljanak. A 19-ik század második felében Gróf Széchenyi István folyószabályozási terve kiegyenesítette a kanyarokat. A Tisza eredetileg több mint 1400 km hossza, 962 km lett, ebből 136 km új, épített meder és 589 km holtág.

A környező hegyekből lezúduló vizek tavasszal és ősszel még ma is áradásokkal fenyegeti a környező falvakat, hiába emelik évről évre egyre magasabbra a mesterséges gátakat.

Petőfi így ír róla „A Tisza” cimű gyönyörű versében: 

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

Baratom Cs. Péter, aki folyó mellett töltötte gyerekkorát, így mesélt róla:

Ki a Tisza vízét issza, annak a szíve vágyik oda vissza (Részlet)

„A csónakkikötő tökleveles, sulyomos, hínáros vizében a helybéli srácokkal fürödtem reggeltől estig. Igazi ártéri dzsungelen keresztül vezetett a gyalogút az élő Nagytiszához. Meseszép, sárgahomokos föveny vezetett az átlátszóan tiszta folyóvízhez. Izgalmas kanyargós betűket írtak a homokba a vastaghéjú tiszai kagylók, ahogy kaja után kutattak a homokban, csak végig kellett menni a vonalon és a végén ott volt a kagyló...

Apám szerint varázsvíz a Tisza vize, mert szürke penészvirágokat küldött nyaralni és cigánybarna gyerekeket kapott vissza ősszel...

Nem tudom ki, hogy van vele, nekem a legszebb madárdal az ártéri erdőben visszhangzó kakukk párját hívó éneke. Ma is, ha valahol kakukk szól, felidéződik bennem az a Tisza parti őserdő...

Egy olyan betegség fertőzött meg a Tiszán, amiből még a mai napig nem gyógyultam ki ez pedig a HORGÁSZAT. .Érdekes, azzal az egyszerű szerelékkel is tudtunk fogni akkorát és annyi halat, mint ma a szuper szerelékkel. Talán, azért mert, ahogy a régiek mondták, több volt a hal a Tiszában, mint a víz.”

A 1970 években további beavatkozás történt a Tisza folyásába. Gátakat építettek, amelyek nemcsak a vízszintet szabályozzák, hanem aszályos időben a vízpótlást is szolgáltatják. Így alakult ki a Tisza-tó. Története -http://gportal.hu/portal/tisza-to/ Ez lett Magyarország második legnagyobb, 127 négyzetkilométer területű tava. Egy tó, mely más tóval össze nem hasonlítható, egyedülálló természeti érték. „Mesterséges jellege miatt eltér a megszokott tavak világától, hiszen felszínét burjánzó ártéri erdõk, sárgán aranyló homokpadok, holtágak, szigetek, gazdag flóra és fauna teszik változatossá. Változatos élettereinek köszönhetõen egyszerre, egymást nem zavarva fér meg itt a mozgalmas vízi élet kedvelõje, a fürdõzõ, napozó nyaraló, s a csendet óhajtó horgász.”

A tó nagy részét nád övezi és kis, rejtett szigetek bújkálnak a zegzugos csatornák között. A terület egy része egy bizonyos szempontból „felidézi a Tisza szabályozása elõtti vadregényes, árvízjárta területeket, a természet nyújtotta harmóniát, az õsi állapotokat. A tó középsõ része, Magyarország legnagyobb összefüggõ horgászvize, a pecások paradicsoma. Több mint ötven halfaj él benne, közülük tizenkettõ védett....Télen, a mélyebb részeken, lékhorgászni lehet, sok csukát lehet elejteni”.

„A Tisza tó egyik legszebb területe a tiszafüredi madárrezervátum, az ornitológusok igazi paradicsoma, egy európai jelentőségű élőhely, ahol a mintegy 200 madárfaj csaknem fele költésre érkezik a területre, 81 faj átvonul, s nagyjából 20 faj itt telel”.

.”A nyílt vízfelület kiválóan alkalmas a klasszikus vízparti üdülésre, illetve a különböző vízisportok művelésére..Magyarországon egyedülálló módon, a motoros vízi járművek használata is lehetséges”.

Én mindezekből csak egy gyűszűnyit láthattam, de mindjárt kedvet kaptam még néhány napot tölteni a Tisza tónál, amikor egy hölgy barátommal, aki filmet szeretne forgatni erről a csodás tájról és a veszélyekről, amelyek ökológiáját fenyegetik a Kormorán horgász és yacht kikötőbe látogattam. (www.kormorankikoto.hu).

Csónakáztunk magán a tavon, elragadtatva a csodaszép tájaktól, de volt alkalmunk beszélgetni is egy ottani szakértőjével, aki felvázolta előttünk a tóval kapcsolatos elgondolásait. A 30 ezer horgászon kívül, akik tagként vannak náluk bejegyezve, sok a vizisport kedvelő, családok gyerekekkel. A tó egy népszerű turista-célpont, de lényegesen olcsóbb a hasonló jellegű Balatonnál és a zsúfoltság is kisebb. 

A felelősök mindent megtesznek, hogy a turizmus speciális jellegét megőrizzék. Így például a cement használatát elkerülik, szigorú előírások vannak a vízen közlekedő csónakok méretére, motorjára vonatkozólag és azok betartásának az ellenőrzésére (lassú és csendes csónakok), a monopolizált turizmus – pl. élményparkok építése meg van tiltva, mert ezek könnyen tönkretehetik ezt a csodálatos természeti kincset.

Beszélgető partnerünk szerint, hihetetlen mekkora lehetőségek rejlenek ebben a természeti kincsben, hány embernek adhatna munkát, ha komolyan venné őket az ország. A téma sokrétű, de a tó körül élő közösség életszínvonala máris látványosan emelkedett.

Egy erős elmocsarasodási folyamat indult meg, ami nem jó. Ezt szabályozni lehetne, például a meder kotrásával, de ehhez költségvetés kell. A téli hónapokra több mint másfél méterrel csökkentik a Tisza-tó vízszintjét. A szakértő szerint a vízszintcsökkentés egyik pillanatról a másikra kipusztíthatja az állományt.  

Rám személyesen a legerősebb benyomást a felelősök félelme tette, egy újabb ökológia szerencsétlenségtől, mint amilyen 2000 januárjában történt.

Január 30-n az északnyugat-Romániában található Baia Maren (Nagybányán), az aranybánya tavát körülvevő gát átszakadt. Ennek a hatására 50-100 tonna ciánt, valamint különböző nehéz fémeket, többek között rezet, tartalmazó közel 100.000 köbméter hordalék került a vízbe.

A szennyezés a Zazar, Lapos, Szamos folyókon, valamint a Tiszán és a Dunán vándorolt keresztül, amíg négy hét múlva el nem érte a Fekete tengert. Magyarországon a becslések szerint közel 1240 tonna hal pusztult el. A jugoszláv hatóságok jelentős tömegü halpusztulásról számoltak be a Tisza jugoszláv szakaszán, de csak kis mértékü.halpusztulást észleltek a Dunán.

A régió a 2000. évi cianidkatasztrófa után rövid időn belül talpraállt, de a tó felelősei továbbra sem alszanak jól. Mit érnek a legjobb fejlesztési tervek kérdezte az egyik, ha elég, hogy valaki a felvíz oldalon véletlenül kinyit egy csapot és mindez a hihetlen szépség és ökologia gazdagság elpusztul. Az a bizonyos aranybánya ausztrál tulajdonban van. Környezetvédő szervezetek azt állitják, hogy a óriási kereskedelmi koncernek kihasználják az enyhén szólva rugalmas környezetvédő törvényeket olyan szegény országokban mint Románia.

A természetvédő körök egyetlen reménye az, hogy 2007-től, amikor Románia csatlakozik az Európai Unióhoz, annak a sokkal szigorúbb környezetvédő törvényei fognak rá is vonatkozni és egy hasonló ökológia szerencsétlenség nem történhetik mégegyszer meg.  

Fotóalbum