Az izraeli állami szerencsejáték cég egy két hetes Ciripelő versenyt rendezett a Facebookon. „140 karakterrel kíváncsivá tenni, megnevettetni és még az érzelmeket is felkelteni." A 300 kiválasztott ciripelés kapja a harmadik (pénzbeli) díjat, ezekből
Egy kis válogatás a 39 ciripelésből, amelyet benyújtottam és amelyek nem helyi belpolitikai jellegűek (magyarul a karakterek száma 140-nél több lesz):
Diagnózis: a kognitív képességek teljes elvesztése.
Elbúcsúzott családjától, elrendezte papírjait, a Facen Isten veletek-et mondott, megnézte a naplementét.
Szoftver probléma történt, elnézését kérjük.
A feleségem szeret és igaznak bizonyult nálam a szabály, hogy akinek szerencséje van a szerelemben, nincs szerencséje a sorsoláson.
A fordítottja is igaz?
Ha nyerek a lottón, a feleségem nem fog többé szeretni?
Az idő-utazó elolvasta a tudományos kutatást, hogy az időutazás nem lehetséges.
"Talán még mindig a XXX. században vagyok?"
Azután észrevette a légszennyezést, megszagolta a bűzt és tudta, a XXI. században van.
Mi okoz több zajt, mint az ágyúlövés, vagy egy hajtómű? Az édesség kihámozása csomagolásából egy koncerten!
Azt hittem, csendes vagyok, de szomszédjaim hegyezték a fülüket és úgy tűnt, még a karmester is idegesen mocorgott.
A legrövidebb történet, amelyben szex, rejtelem, Isten és a társadalom szerepel:
"A hercegnő teherbe esett és csak Isten tudja, ki az apa."
Kommunikációs elv: ha nem jelentetted – nem végeztél el semmit.
Ha elvégeztél valamit és jelentetted – elvégeztél valamit.
Kommunikációs spin: semmit sem végeztél el, de jelentetted – elvégeztél valamit.
Hisztek a csodákban? Én sem, de hiszek abban, hogy jó dolgok történhetnek veled, ha nyitott vagy és elfogadod az életet olyannak amilyen: egy ajándék doboz tele meglepetésekkel.
Állandóan történnek velem dogok, kicsik és kellemesek, nem nagyok és földrengésszerűek. Nem nyertem a lottón, de a holokausztot sértetlenül túléltem és az élet az óta szerény meglepetéseket rak le ajtóm előtt.
Nagyanyám még születésem előtt halt meg, nagyapám 1939-ben, anyám 1996-ban, nővérét meggyilkolták a holokausztban. Most rám talált egy a Cseh Köztársaságban élő szolgálólányuk és szeretne találkozni velem. Hát ez nem csodálatos?
Anyja búcsúztatásán fia a halotti imát okos telefonja képernyőjéről olvasta le. Így segíti a digitális technológia a személyt legnehezebb óráiban is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.