"Itthon-Otthon"

Lehet, hogy már említettem, mennyire utálom az elutazás előtti napot. Ellenőrizni kell az időjárást a célállomáson, az utazásom programját – vajon teljesen sportos jelegű, vagy vannak-e találkozások, hivatalos, kulturális események, amelyek szükségessé teszik a rendezettebb öltözéket – és e szerint csomagolni. Számtalanszor utaztam külföldre, de ma is mindig páni félelmet érzek, hogy valami létfontosságú cikket fogok otthon elfelejteni, túl az útlevélen, repülőjegyeken, biztosításon, hitelkártyán, amelyeket nem merek kivenni tárcámból és már néhány napja mindenhova magammal hordom őket. Csak a halál véglegesebb a koffernél, amelyet az utaskísérő a csomagtérbe küldött, de egy dologban biztos lehetsz: amit nem csomagoltál be, az fog legjobban hiányozni külföldön.

Egy olyanfajta komphajó, amilyen a múlt század '60-as éveiben hajózott Haifa és Európa között, többnyire megoldaná a kérdést. 1962-ben, amikor először utaztam önállóan Európába, egy görög hajózási társaság két ilyen hajót működtetett, a „Pegazus”t és „Hermes”t. Azokban az években az autókölcsönzés még gyerekcipőben járt és ezek a hajók szolgáltak megoldásként azok számára, akik kocsijukkal akartak külföldre utazni. Az autó csomagtartójában akár lakásod tartalmának a felét is tárolhattad, pulóvereket, nadrágokat, ingeket, zakókat, kabátokat, könyveket, kazettákat, ami csak eszedbe jutott, a kikötő mólójáról egyenesen a hajó belsejébe hajtottál és amint lehorgonyoztatok célállomásotokon, a családoddal és poggyászoddal már a járműben, kihajtottál a hajóból és időveszteség nélkül, nekikezdhettél kirándulásodnak.

Csomagolás közben azon gondolkodtam, tulajdonképpen miért nem látogatják többé az ilyenfajta komphajók Haifa kikötőjét és vajon a mai izraeliek használnák-e ezt a szolgáltatást, ha megújulna? Meglepetésemre, felfedeztem, hogy még egy – nem túl sikeres – fórum is létezik, amelynek a célja „a rendszeres kompszolgáltatás megújítása különféle célpontok felé a Földközi tengeren, mint például Görögország és Ciprus. A kompok nagy hajók, amelyek lehetővé teszik a személyszállításon kívül, gépkocsik, buszok, motorkerékpárok, teherautók, sőt egész vonatok szállítását is és valójában, amikor a távolság két szárazföld között túl nagy, a hidat helyettesítik. A komphajó népszerű tömegszállítási eszköz az egész világon, különösen Nagy Britanniában, a skandináv, balti és földközi tengeri országokban, kivéve persze Izraelben”.

A weblapról megtudtam, hogy vannak olyanok, akik szeretnének autójukkal utazni külföldre. Néhány éve még létezett egy lehetőség, az aránylag közeli Ciprusra utazni személyszállító hajóval, az autót egy párhuzamos teherjárattal szállíttatni, onnan pedig komppal folytatni az utat Görögországba, de ezt a szolgáltatást vagy tíz éve „bizonytalan időre” leállították, a körzet biztonsági helyzete miatt.

Erről a témáról jut az eszembe régi álmom: lakásom előtt Tel Avivban beülni az autómba és Libanonon, Szírián és Törökországon keresztül jutni el Európába. Ez a lehetőség mindig elbűvölt. Mint a legtöbb gépjármű-tulajdonos, autómat házam kiterjesztésének tekintem, írószert, papírt, törlőkendőt, cukorkákat, kézkrémet, napszemüveget és még egy csomó más hasznos tárgyat tárolok benne, a rádión kedvenc adóim vannak beprogramozva és persze az ülések is úgy vannak beállítva, ahogy én szeretem, de sajnos nincs esélyem, hogy ez az álom megvalósuljon az én életemben. Azon kívül, most, hogy nagyobb a tapasztalatom az autóvezetésben, elkezdtem kételkedni, vajon csakugyan olyan jó ez az ötlet?

A rendes kiadásokon kívül, amelyekkel minden külföldi utazás jár, olyan biztosítást kell majd kötnöm, amelyik magában foglalja az országúti segélyszolgálatot, mint például a kocsi vontatását. És mi lesz, ha valahol Európában karambolozok? Még ha találok is az autóm típusának megfelelő szakszervizt és raktáron lesznek megfelelő alkatrészeik, a javítás időt fog igényelni és a kirándulást, amelyet annyi ideje terveztem családommal, a legjobb esetben, néhány napra fel kellesz függeszteni, vagy akár teljesen befejezni. Nem lenne előnyösebb autót bérelni egy nemzetközi cégnél, amelynek minden városban, országban fiókvállalatai vannak, és ha bármilyen probléma merül fel, helyben csereautót biztosítanak, és akadálytalanul folytathatjuk a kirándulást?

Ezen kívül, a komphasználat nagy hátránya, hogy az út Európába két-három napig tart és ugyanannyi napot vesz igénybe a visszaút is. A hajón persze vannak éttermek, bár, vámnélküli üzlet, de kinek van annyi szabija? És mi van azokkal – mint például egyik unokámmal és sógorommal – akik tengeri betegségben szenvednek?

Mindez teoretikus persze. Nincs kompszolgálat Haifárol Európa felé és az egész gondolatsor csak azért keletkezett, mert utálom az utazás előtti feszültséget. Végül is mindig sikerül valahogy becsomagolni, még soha sem felejtettem otthon valami igazán fontosat és amint a repülőn ülök, másfajta, kellemes izgalom hatalmasodik el rajtam. Nemsokára barátaimmal fogok találkozni, új, emlékezetes élmények várnak, gyönyörű tájak, ízletes étkezések, egy szóval: elkezdődött a szabim!