"Itthon-Otthon"

Úgy tűnt, éppen elaludtam, amikor mindenki ébredezett és készülődött felkelni. Jaj nekem!  A túl korai kelés, egy éjszaka után, amelyen nem aludtam eleget, szédülést okozott, de hogy is juthattam volna elegendő alváshoz egy barakkban, amelyet négy másik 16 éves lánnyal osztottam meg. Mindegyik lánynak barátja volt, aki ott ült ágyán sugdolózva és nevetgélve tegnap késő éjszakáig, míg én ott feküdtem alvás és barát nélkül.

Dacára a korai órának, a hőség nyomasztó volt, mintha nem lenne elég oxigén a levegőben. Vágyakoztam az ebben az évszakban hűvös Pozsonyra, ahol szobámat csak ikertestvéremmel osztottam meg.

Levettem a pizsamámat és kékes-szürkés alsóinget húztam magamra (nem voltam elég fejlett ahhoz, hogy melltartóra legyen szükségem), rövid khaki nadrágot és bakancsot öltöttem, arcot és fogat mostam a barakkon kívüli csapnál és félálomban kivánszorogtam az útra. Ott már várt ránk, a vagy húsz emigránsból álló csoportra, egy a traktorhoz kapcsolt lapos pótkocsi és egy kibbuc tag. Ő vitt el minket – szerencsére lassan – egy mezőre, nem messze a kibbuc kapujától, minden fölösleges ceremónia nélkül letett minket, mindenkinek egy lapátot adott, és megmagyarázta, miként kell gödröket ásni a száraz és kemény földben.

Nagyon rövid idő után elkezdtünk vizet keresni, a közelben gumitömlőt találtunk és mohón nyeltük le a langyos folyadékot. Körülbelül két órával később, egy másik tag, ugyanazon a traktoron, reggelit hozott nekünk: friss, ízletes paradicsomot, sós olajbogyókat, vastag kenyérszeleteket túróval és gőzölgő teát. Ez a Gerson nevű tag, most csatlakozott hozzánk és kimutatta elégedetlenségét a mi gyakori elkóborlásunk a tömlőhöz, és a munka lassú haladása miatt. A hamszin* – új nyelv, új tapasztalatok, új életmód, új országban – látszólag egyáltalán nem zavarta.

Ó, mennyire csalókák lehetnek az elvárásaink! Ki gondolta volna, hogy néhány órás munka, nyomasztó hőségben a mezőn, annyira fárasztó lehet! A szocializmus és az ideológia megvalósulása percről percre elenyésztek, együtt izzadságommal, égő bőrömmel és fejfájásommal.   

Egy ilyen nap egy fekete gyöngylánc féléhez hasonlít, egy-egy gyöngy a társától csak a meglepetés jellegében különbözik, ezek végül is tapasztalattá válnak.

A munka után a közös tusolóba siettem és pont abban a pillanatban, amikor be akartam menni, kijött egy ember és azt mondta:

„Most a férfiak vannak soron”.

Leültem egy földkupacra és a nők sorára vártam. Amint az utolsó férfi elment, ledobtam ruháimat és elmerültem a zuhany alatt, készen arra, hogy ott maradjak a végtelenségig. De aztán meghallottam amint egy nő kijelenti: „Ebből elég” és majdnem kivonszolt onnan. Megdöbbentem: nagyon látszódott a terhessége és éreztem amint hatalmas hasa testemhez szorul. Émelyegni kezdtem, és kirohantam a zuhanyozóból.   

A délután a tanulásnak lett szentelve, amely azt jelentette, hogy álmosan üldögéltünk az osztályban, egy a naptól felforrósított másik barakkban és az erőfeszítés, ébren maradni, túlhaladta abbéli vágyunkat, hogy hasznos tudásra tegyünk szert.

Este oldalra tolták az asztalokat és székeket az étkezőben és elkezdődtek a körtáncok, a bibliai stílusú szandálok keményen dobbantak a csupasz padlón. Egy fiatal srác a lengyel csoportból játszott a tangóharmonikán. Észrevettem milyen szomorúnak tűnnek kék szemei és kedvem támadt belé szeretni és egy barátot szerezni magamnak. Újra szűk kincstári ágyamon, azon töprengtem, lehetséges-e egyáltalán, hogy mezőgazdasági munkára vagyok teremtve? Míg szobatársaim ismét barátaik karjaiban kuncogtak, megállapítottam magamban, nincs semmi esélye, hogy ezt a nehéz próbát évekig kibírom, de mégis kibírtam, legalábbis néhány évig.  

 

* Hamszin: forró, sivatagi szél

 Chavával ugyanabban az ifjúság csoportban érkeztünk az országba és együtt voltunk a kibbucban néhány évig. Női nézőpontján kívül, élményei hasonlóak az enyéimhez. Kollár Chavának mostanában jelent meg a második könyve.