"Itthon-Otthon"

Már amikor vagy 50 éve először utaztam Ciprusra és Athénba, megismertem a görögök szeretetét népük zenéje iránt. Minden közlekedési eszközben, amelyben utaztam, a rádió alatt, vagy helyette, egy kis lemezjátszó volt beszerelve, 45 rpm sebességű lemezekkel, amely az egész úton görög népdalokat játszott. Amikor az egyik sofőr megkérdezte, mennyibe kerül egy ilyen készülék nálunk, szégyenszemre azt kellett válaszolnom, hogy ez a csodakütyü a mi országunkban nem kapható. Az utazás alatt, amikor egy fél éjszakát töltöttem egy ének klubban a Plakában (plaka=piac), én is lelkes híve lettem ezeknek a szép daloknak (és táncoknak), amelyek szinte izraelieknek hangzanak.

Házasságom óta a feleségem is megosztja velem szeretetemet a görög népi zene iránt. Írtam már a gyönyörünkről, amikor a görög trubadúr Mikis Theodorakis két koncertjét mentünk meghallgatni, a csodálatos nyaralásról Rodoszon, amelynek egyik fénypontja volt éjjeli látogatásunk a híres óvárosi zenés kávéházban. Arról is beszámoltam, mennyire élveztük Glykeria fellépését a tel avivi kikötőben és Dalaras koncertjét a készáriai amfiteátrumban. 

Hű olvasóim – van néhány – talán arra is emlékeznek, hogy írtam szegény gyerekeimről, akik rákényszerültek elfogadni furcsa zenei ízlésemet, amely abban nyilvánult meg, hogy nappalinkban, a nap minden szakában, teljes hangerősséggel játszottam le váltakozva magyar cigányzenét, orosz dalokat, klasszikus műveket, vagy görög taverna zenét.

Ugyanezek az olvasók persze feltehetik a kérdést: ha mindezt elmondtam már, mi a fenének ismétlem magamat? 

Azért, hogy megosszak veletek egy kedves történetet. A napjainkban tért vissza a fiam Berlinből, ahova a munkájával kapcsolatban utazott és elmesélte, hogy egy nap taxival ment egy megbeszélésre és a sofőr megkérdezte hová valósi? Amikor azt válaszolta, hogy Izraelből jött, a taxis örömmel reagált, hogy ő meg Görögországból, Földközi tengeri szomszédunkból származik. Nyelvi korlátaik megakadályozták, hogy valóságos párbeszédet folytassanak, de fiamnak sikerült megmagyarázni, hogy gyerekkorában apja beavatta a görög népi zene rejtelmeibe. Azok a népszerű dalok, amelyekre fiam visszaemlékezett, hidat képeztek közöttük az utazás folyamán. 

A görögre, aki népe zenéjének nagy rajongója volt, úgy látszik mély benyomást keltettek fiam ismeretei és amikor céljukhoz értek, megajándékozta két nagyszerű új CD-vel, egyik kedvencem, Haris Alexiou dalaival, akit karrierje folyamán sok becenévvel láttak el, mint a „A görög ének királynője”, „A görög zene főpapja”, „Görögország hangja és lelke”, „A gyökerek hangja” és az „Isteni szirén”. Alexiou vagy 35 albumot jelentetett meg és ha kedvetek támad rá, a netről teljes albumait tölthetitek le. A feliratok a két CD-n, amelyet a berlini járművezető – akinek a nevét sem tudom – jóvoltából kaptam, görögül vannak, úgyhogy nem vagyok képes egy dalt sem ajánlani, de mind kitűnőek.  

Ugye, hogy szép történet? Egy taxisofőr, aki megajándékozza utasait. Kiderül, hogy néha megvalósul a bibliai ige és a víz színére vetett kenyered, sok nap múlva csakugyan megtérül.