Az utóbbi időben a média sok helyet szentel a globális felmelegedésről szoló anyagoknak. A nagy – és szomorú – hír ezen a területen, hogy ma már nincs vita arról, vajon a földgömbünk csakugyan melegedik-e; csak arról, mennyire és milyen ütemben. Az itélet a folyamat okáról is egyértelmű: az emberi tevékenység az, amelyik okozta és okozza a szén-dioxid és egyéb gázok koncentrációjának emelkedését és idézi elő az üvegházhatást, amikor is az atmoszférában felhalmozott gázok nem teszik lehetővé a Föld hősugárzásának elillanását a külső űrbe, hanem visszaverik azt hozzánk.

A Föld átlaghőmérséklete 1860 óta kb. fél fokkal növekedett. Az utolsó évtizedekben felgyorsult a melegedés folyamata és ha valami nem történik a folyamat megállításának érdekében, várható, hogy 2100-ra a Föld középhőmérséklete átlagosan 1,4-5,8 °C-kal fog emelkedni. Ez a melegedés máris szélsőséges időjárási jelenségeket okoz a világ minden részén, például erős viharokat (a "Katarina" hurikán csak a leghíresebb volt közülük), aszályt Ázsiában, árvizeket, a sarki jéghegyek felolvadását, a tengerszínt emelkedését és az alacsony területek elárasztását, szélsőséges hőhullámokat (a súlyos európai hőhullámban 2003 nyarán Franciaországban több mint 15.000 ember pusztult el) és tüzeket, terméshozam csökkenést, légszennyezéstől származó egészségkárosodást, stb. A Közelkeleten is – ahol én élek –  észleljük az olyan változásokat, mint a tengerszínt emelkedés, a földalatti víztartó rétegek elsavasodását, az esős napok csökkenését és a sivatagi területek elterjedését. A 20-ik század jelszava a pusztaság meghódítása volt, a 21 században sivatagosodásról beszélünk.

Azt lehet mondani, hogy a globális klimaváltozás fő okai a demográfiai robbanás és az életszínvonal emelkedése. A fokozodó iparosítást és a emberiség természetbe való folyamatos beavatkozását hibáztatjuk; a gépjárműveket, amelyek mérgező gázokat juttatnak a levegőbe, a repülőforgalmat, amely beszennyezi az atmoszférát, a légkondícionálókat. Természetesen reméljük, hogy olyan programok, mint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó kiotói egyezmény, megállítják ezt a veszélyes folyamatot, és mérgesek vagyunk Bush elnökre, aki megvétózta a ratifikálását az Egyesült Államok által. Pedig sajátmaguk felelősek a világ össz üvegház-gáz mennyisége negyedének kibocsátásáért. De hadd tegyek fel egy érdekes kérdést önmagunknak, az aggodalmaskodó hétköznapi polgároknak:

Mi lesz a harmadik világ szegény lakosságával? Mi persze őszintén kívánjuk, hogy az életszínvonaluk emelkedjen, az éhinség és a betegségek eltűnjenek és ők is ugyanúgy élvezhessék a modern technológia vivmányait mint mi, nemde? A paradox helyzet az, hogy ez a humánus szemlélet szöges ellentétben áll a fenti üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó irányzattal.

A fejlődő országok sokszáz millió lakosa villanyszolgáltatás és folyó víz nélkül él. Alacsony életszínvonaluk miatt, az erőforrások felhasználása minimális és ezért csak kis mértékben járulnak hozzá a globális klímaváltozáshoz, de minden javulás életszínvonalukban – akár ezen országok lakosságának minden további növekedése nélkül is – környezetkárodást fog okozni, különösen, ha ezen országok a fejlett nyugat energiapazarló és környezetszennyező kulturáját teszik a magukévá. 

A délkelet-ázsiai, dél-amerikai országok, amelyek felégetik az esőerdőket, hogy szabad mezőgazdasági területeket teremtsenek éhes lakosságuk milliói számára, növelik az üvegházhatást, elsősorban magával a gyújtogatással (amely káros gázokat áraszt az atmoszférába), de azzal is, hogy redukálják a fák mennyiségét amelyek felszívnák a szén-dioxidot és csökkentenék koncentrációját a Föld légkörében.

Mi tehát a megoldás? Néhány alternativa létezik, de sajnálatunkra nincs semmilyen garanciánk, hogy ezeket el fogadják és kivitelezik. A világ vezetőinek nagy része nem a hosszútávú ökologikus szempontok, hanem a rövidtávú politikai érdekek alapján tervezi lépéseit. A szemük előtt nem a jövő generációk sorsa áll, hanem a választóik aznapi betevő kenyere – s igen: voksa.

A javasolt megoldások egyike, áttérni olyan erőforrások használatára, amelyek nem bocsátanak ki szén-dioxid gázokat, példáúl szélenergiával működő erőművekre, vagy akár atomerőművekre is. Egy ilyenfajta erőmű nem szennyezi be a környezetet és nem bocsát ki káros anyagokat az atmoszférába. Az atomenergia használatának a legnagyobb veszélye a balesetek lehetősége. Olyan katasztrófák folytán, mint a csernobili 1986-ban, erős társadalmi mozgalmak keletkeztek, amelyek ellenzik az atomenergia hasznosítását, de a mai új generációs atomreaktorok a lehető legbiztonságosabbak és elegendő befektetéssel még biztonságossábbá válhatnak. A francia villamos energia 70 százalékának, a belga 65 százalékának eredete már ma is nukleáris.

Más eszközök: Fokozatosan áttérni a környezetre nem káros hidrogénnel meghajtott járművek használatára, új erdőket ültetni és ezzel növelni a szén-dioxid felszívását az atmoszférából, de ezeken és más hatósági eszközökön kívül – amelyeket az ENSZ-nek, azaz az UNO-nak kéne kezdeményezni és a különféle hatóságoknak kivitelezni –, létezik egy egész sor módszer, amely lehetővé teszi, hogy mi, egyszerű polgárok is kivegyük a részünket a Föld felmelegedése elleni harcban és az üvegházi gázok csökkentésében, amelyeket a különböző modern készülékeink  okádnak a Földgolyónk légkörébe.

A "Time" magazin 51 ötletet közölt a globális felmelegedés lassítására. Egy részük egyszerű és magától értedő, de néhány határozottan eredeti és elgondolkoztató.

– Ahelyett, hogy szárítógépet használjunk, maradjunk csak hagyományos  teregetésnél.

–        Térjünk át a CFL féle izzókra amelyek 60%-al kevesebb energiát igényelnek egy hagyományos villanykörténél.

–        Oltsuk el a villanyt és állítsuk le a légkondiciálókat azokban a helyiségekben ahol senki sem tartózkodik – otthon és a munkahelyünkön.

–        Nyissuk ki az ablakokat, szellőztessünk, s csak amikor igazi hőség van, használjuk a légkondit. Szigeteljük lakásunk falait és menyezetét. (Ezzel szemben, a fűtés légkondival, úgyanúgy mint a mikrohullámú sütő használata gáztűzhely helyett, csökkenti a CO2 kibocsátást).  

–        Kapcsoljuk ki elektromos készülékeinket, amikor nem használjuk őket. Igen, a számítógépet is.

–        Fizessük számláinkat az interneten. Nemcsak papírt (amely fából készül!) spórolunk meg, hanem az üzemagyag használatát is csökkenteni fogjuk, mert nem kell kikézbesíteni a számlákat.

–        Együnk kevesebb rostélyost. "Melyik okoz nagyobb globális melegedést: Az autónk, vagy a hamburgerünk?" A válasz a húspogácsánk. A nemzetközi húsipar – a trágya, amelyet a marhacsordák kiadnak és a metángázok, amelyeket emésztőrendszerük kibocsát  – a világ üvegházi gáz kibocsátásának a 18%-ért felelős. Ha összegezzük az energiát, amelyet a marhák felnevelésére, szállítására és eladására fordítunk, egy vastag "T-bone" szték a tányérunkon egyenlő egy üzemanyagvedelő Hummer terepjáróval.  

–        Motoros utainkat úgy tervezzük, hogy minél kevesebb balra fordulás legyen bennük. (A várakozás, amíg az ellenforgalom lehetővé teszi a fordulást, üzemanyagot pocsékol).

És a meglepően egyszerű utolsó ötlet:

–        A környezetvédőknek a nagy városba kell költözni. Egy ház, amelyet a vidéken építenek, elképzelhetetlen kárt okoz a környezetnek. Az építés maga az infrastruktúrát, a nővényzetet károsítja és csökkenti az állatvilág életterét. Szennyvízcsatornákat ásnak, a telket villamosítják, telefonkábeleket, vízcsövekeket fektetnek, utakat építenek, amelyeken azután a tulajdonosok, vendégeik és szállítóik közlekednek. A ház áramot használ, a légkondiciálók, a fűtés gázokat bocsátanak ki, a ház lakói szemetet termelnek, stb, stb.

A nagyvárosok (New York, London, Tokió) lakosai alig használnak privát járműveket, a városok a magasba terjeszkednek és nem széltében, és a „karbonlábnyomuk” sokkal kisebb. Több ember lakik kis területen és ennek az aránylagos zsúfoltságnak a jelentősége az, hogy az ellátási láncolat rövidebb a szállítók és a fogyasztók számára.

Mint mindenben, ebben a tárgyban is könnyű eltúlozni a dolgokat. Időről időre továbbra is élvezni szeretnék egy zaftos sztéket (medium rare, kérem!) és nem javaslom, hogy mindannyian felhőkarcolókba költözzünk. Úgy sem fogok viselkedni mint a hollywoodi színész, Ed Begley, aki lemondott egy meghívót Olaszországba, mert a légi út nagy CO2 kibocsájtással jár, de mindemellett biztos vagyok, hogyha mi nem teszünk drasztikus lépéseket, a következő generációk nem fogják megköszönni a szégyenletes örökséget, amelyet rájuk hagyunk. A volt amerikai alelnök Al Gore kitünő filmje a "Kellemetlen Igazság" volt az, amely eljutatta az üzenetet:

Az ellenség a kapukon dörömböl!

Az Európai Unió sokat tesz az üvegházi gázok kibocsájtásának a csökkenésére, de a nagy szennyező, a US, úgylátszik csak a következő elnök alatt fog csatlakozni a globális klimaváltozás elleni harchoz.