Szülővárosomban Kassán, mindenki ismerte az elbeszélést arról a képzeletbeli öregúrról, akit születésnapja alkalmából újságírók a messzi fővárosból felkértek, meséljen valamit életéről. Amikor elmondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában született, Csehszlovákiában járt iskolába, Magyarországon házasodott, gyerekei a Szovjetunióban születtek és ő maga most Ukrajnában él, az interjúvolók csodálkozva kérdezték, miért költözködött olyan sokat életében. Az ünnepelt válasza: „Én? Egész életemben ki sem mozdultam szülőházamból!” Ez az elbeszélés jutott az eszembe a Magyar Nagykövetségen, az Outcasts (Kitaszítottak) című kanadai film vetítése közben. A film egy túrát mutat be, amelyet az izraeli Jichak Livnat rendezett gyerekeivel, unokáival és kanadai barátjával, Aykler Bélával, szülővárosukba, Nagyszőlősbe. A film és egy megható világháborús szerelmi történetet is leír. Livnat nővére, Hedy és a fiatal hadnagy Béla között, akinek az apja vezérezredes volt a magyar hadseregben. Béla megpróbálta menteni szerelmét, de a lány nem volt hajlandó otthagyni családját és inkább velük tartott a megsemmisítő táborba. Hedy életben maradt, de az eltelt idő alatt, a szerelem lángja valahogy elaludt és a két fiatal mással házasodott meg. A kitaszítottak a film címéből: a Weiss Sándor néven született Livnat, akit 1944-ben Auschwitzba deportáltak családjával, ahol egy részüket meggyilkolták és Aykler, aki 1946-ban kényszerült elhagyni szülővárosát, miután azt a Szovjetunióhoz csatolták. Livnat, aki részt vett a vetítésen, előadta, hogy Csehszlovákiában, az akkori Sevlus-ban született. Az 1938-as bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta a várost és a neve is újra Nagyszőlős lett. 1945-ben Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták és a várost átnevezték Vinogradov-nak. A Szovjetunió széthullásával 1991-ben, ez a város is a független Ukrajna része lett és az óta Vinohradiv-nak hívják. 1910-ben Nagyszőlős lakosságának 41% volt zsidó és 1944-ben – amikor a deportálások megkezdődtek – vagy 4,700 (32%) zsidó élt a városban. Zsidó középiskolája is volt. Nagyszőlősben évszázadokon keresztül békességben együtt éltek magyarok, ruszinok, zsidók. A különböző nyelvek (magyar, német, szlovák, ruszin, jiddis), írásmódok (cirill, latin, héber) és kultúrák jól megfértek egymás mellett és kiegészítették egymást. Mindenki megtartotta a saját szokásait és vallását, mégis jól tudtak együtt élni. Azután jött a szörnyű világégés és a volt nagyszőlősiek ma már csak sírlátogatásra járnak szülővárosukba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.