"Itthon-Otthon"

Hír a sajtóból: „Eldőlt a három napos párbaj, amelyben két kvízbajnok és a 2208 processzort működtető, 15 ezer milliárd bájt memóriájú, az IBM alapítójáról elnevezett Watson számítógép mérkőzött egymással. Az ember csak az első fordulóban tudott lépést tartani, a másodikban már elhúzott a számítógép és az utolsó fordulóban a Jeopardy kvízjáték két legsikeresebb játékosát legyőzve, magához ragadta a bajnoki címet. A gép a legemberibb dolgok egyikét, a nyelvhasználatot és a nyelvvel való játékot sajátította el és a szóvicceket, trükkös kérdéseket és kétértelmű kifejezéseket is érti”.

A ’Time’ magazin utolsó számában egy lenyűgöző cikk jelent meg „2045, az év, amelyben az ember halhatatlanná válik” címmel. A cikk, Lev Grossman tollából, a singularity (szingularitás, egyedülállóság) elméletéről szól. Ez a fogalom az asztrofizikában egy olyan pontot jelent az űr-időben, – például egy fekete lyukban – amelyben a fizika törvényei nem érvényesek többé. A fogalom manapság inkább azt az időpontot jelöli, amikor a technológiai fejlődés annyira felgyorsul és elmélyül, hogy hasadás képződik az emberi történelem szövetjében. Az elmélet - amely mint minden új elmélet, éles támadás alatt áll - követői szerint, hozzávetőleg 35 éven belül az általunk ismert emberi kultúra elenyészik.

Arról nincs vita, hogy a felgyorsult változás üteme és a számítási teljesítmény exponenciális növekedése azt okozták, hogy ez a technológia jelenleg minden órában fokozottabban növekedik, mint a megelőző 90 év egészében. Hozzávetőleges számítás szerint, 2015-ben a számítógépek agyteljesítménye el fogja érni az egérét, 2023-ban utolérik az emberét is és konzervatív becslések szerint, 2045-ben túlhaladják az összemberiség egyesített agyteljesítményét.

A szingularitás elmélet hívei szerint, a számítógépek felgyorsult fejlődése ettől a ponttól is folytatódni fog, míg az intelligenciájuk fényévekkel fogja túlhaladni az emberi lényekét. Ehhez az is hozzájárul, hogy átveszik saját maguk további fejlesztését lassú gondolkodású emberi alkotóiktól. Egy számítógép tudós, aki maga is szuperszámítógép, elképesztő sebességgel lesz képes dolgozni, anélkül, hogy szüksége legyen alvás, evés, pihenési szünetekre és persze tétlen tereferét sem fog folytatni kollegáival.

A kérdés csak az: vajon ez a fejlődés mindössze abban fog megnyilvánulni, hogy a jövő gépei sokkal gyorsabban lesznek képesek elvégezni fokozatosan komplikáltabb számításokat, vagy valamilyen folyamat révén tudatos lényekké válnak? Képes lesz-e valaha egy számítógép autót vezetni, etikai kérdésekben dönteni, regényeket írni, megcsodálni műalkotásokat, vagy olyan szellemes megjegyzéseket tenni, amelyek a saját ’fejéből’ pattantak ki? Senki sem tudja megjósolni miként fognak fejlődni és viselkedni ezek az emberi lényeknél okosabb mesterséges intelligenciák, hiszen akkor ő is olyan okos lenne, mint ezek. A tudósok összesen különféle fantasztikus elméleteket tudnak gyártani.

Összeolvadunk a számítógépekkel és szuper intelligens cyborgokká válunk. Szellemi képességeink fokozására fogjuk őket használni, hasonlóan ahhoz, ahogy az autókat és repülőgépeket használjuk fizikai képességeink fokozására. A mesterséges intelligenciák segítségével megszüntetjük az öregkor káros hatásait és életünket a végtelenségig hosszabbítjuk meg. Beszkenneljük tudatunkat a számítógépekbe és mint szoftver, örökre élni fogunk bennük, virtuálisan. Az ötlet nem új. Már William Butler Yeats, az ír költő és drámaíró is leírta egyik költeményében, hogy az emberiség baja „a lélek, amely egy haldokló állathoz van rögzítve”. De ha a tudatunk egy merevlemezre lesz beszkennelve, vajon megmarad-e az egyéniségünk? És mi lesz, ha a szuper okos számítógépek az emberiség ellen fordulnak és megsemmisítenek minket? 

Egy dolog biztos: az emberi faj totálisan átalakul, valami olyasmivé, ami már nem lesz felismerhető a mai kor emberének. Ez a szingularitás igazi jelentősége.

Sci-fi? Semmivel sem több, mint amennyire az időjárás-előrejelzés sci-fi. Raymond Kurzweil, „A szingularitás közel van” című bestseller könyv szerzője rámutat, hogy egy átlagos mobil telefon mérete és ára egy milliomod része annak a számítógépnek, amelyet 40 évvel ezelőtt használt a Massachusetts-i Technológiai Intézetben. A teljesítménye viszont 1000-szer nagyobb. A szingularitás elmélet nem marginális, hanem egy komoly hipotézis az élet jövőbeli fejlődéséről a Földön. A három éve létező Szingularitás Egyetemet az amerikai űrügynökség támogatja, a Google az egyik szponzora. A San Franciscóban működő Szingularitás Intézet évente csúcstalálkozót szervez, amelynek a résztvevői a számítógépes szakemberek oldalán, neves pszichológusok, molekuláris biológusok, orvosok és sokan mások.

Ami engem illett, mindig nyitott vagyok a technológiai innováció iránt, a dobozon kívüli gondolkodásra. A fenti cikkben különösen izgatott az élet kiterjesztésének a témája. A biológiai határok, amelyeket a legtöbb ember állandóknak és áthatolhatatlanoknak tart, a szingularitás követői számára mindössze súlyos problémák, amelyeket idővel megoldanak. A halál is egy ilyen határ. Az öregség nem különbözik minden más betegségtől és mit tesz az orvostudomány a betegségekkel? Meggyógyítja őket. Aubrey De-Grey, a neves angol biológus szerint „az emberi test olyan, mint egy gép, amelyben normális működésének mellékhatásából kifolyóan, különféle károk halmozódnak fel. Ezt a károsodást elvileg rendszeresen ki lehet javítani. Ezért léteznek veterán autók is”.

Egy érdekes gondolat: ha az ember halhatatlan lesz, nem fogják-e a különböző vallások elveszteni értelmüket? Hiszen az egyik, ha nem az elsődleges oka annak, hogy egy ember vallásos, a félelem a földön elkövetett tetteiért járó büntetéstől a túlvilágon.

Normális esetben azt mondanám, meglátjuk, de sajnos nem leszek itt és nem lehetek tanúja annak, valóra válnak-e részben, vagy egészében ezek a jóslatok, vagy pedig kiderül, hogy az egész elmélet képtelenség volt, de a fiatalabbaknak azt javaslom, 35 év múlva kommentálják ezt az írásomat.  Biztos vagyok abban, hogy a gyerekeim szívesen megválaszolják minden megjegyzésüket és kritikájukat.