"Itthon-Otthon"

A múlt szombaton egy ritka élményben volt részem: részt vettem a reggeli imában a zsinagógában. Akik ismernek, tudják már, hogy elkerülöm a helyeket, ahol ’istent szolgálják’. Nem szégyellem a nyilvánosság előtt kijelenteni, számomra ez egy elvi kérdés és mióta itt élek, lábaim csak ritkán lépték át akármilyen imaház küszöbét. (A kivétel a tel avivi Nagy Zsinagógában megtartott esküvőm volt és két bár micvá, a fiamé, a konzervatív gyülekezet rögtönzött imaházában és egy rokon fiúé egy reform zsinagógában). Épp azért, amikor lányom néhány hete azt adta hírül, hogy az unokám a bár micváját hagyományos módon, vagyis a Tórához való felhívással, akarja megtartani, felvontam a szemöldökömet. Nemcsak, hogy bizonytalan voltam, miként fogom elviselni ezt a ’traumatikus’ eseményt, hanem ráadásul, szabadnapomon, már 8.30-kor reggel kellett a Kfar Szábai zsinagógában lennem.

Természetesen megjelentem a megszabott órában a helyszínen. Lányom kérésére, hogy ne hozzam zavarba a bár micvá ünnepeltjét, egy kissé távolabb parkoltam le kocsimat (az autó használata is tiltott tevékenység szombaton). Az első meglepetés számomra az volt, hogy a terem légkondicionált volt. Ez elég logikus, hiszen az ultra-vallásosok lakásai Bnei Barak-ban (vallásos városka) is fel vannak szerelve a legmodernebb technológia vívmányaival és a kor találmánya, az időkapcsoló, segítségével a villamos rendszerek maguktól működésbe lépnek és kikapcsolnak, akkor miért pont azok, akik ájtatosságukkal védik az országot, szenvednének a nyár nyomasztó melegétől? Úgy tűnik, nagyot tévedtem, amikor feltételeztem, hogy a légkondicionáló bekapcsolása a szombati munkatilalommal ellentétben áll.

A zsinagóga modern volt, az ülések kényelmesek és kedves imádkozók a ’turisták’ segítségére siettek, imakönyveket hoztak nekünk és megtalálták számunkra a megfelelő oldalt az imádságban. Nem bocsátkozok itt a Tóra felhívás részleteibe. A legtöbben közületek szintén voltatok, vagy lesztek büszke apák, vagy nagyapák. Természetesen az én unokám is, kölcsönzött imasálban, a Tóra heti-szakaszt gördülékenyen és szépen olvasta fel, a helyes intonációval és az ünnepi eseményre összegyűlt családtagok melle a büszkeségtől dagadt. 

Nem vettem részt az imádságban, de a két óránál hosszabb ott létem idején, figyelmesen olvastam az imakönyvet. A következtetésem: nem tudom, hogy a hívők imádsága eléri-e az egeket, de egy biztos, jól fejezik ki magukat héberül. Az imakönyv nyelvezete választékos és sok benne a szép kifejezés. A könyvben számos utalás van, különböző verziókban, Isten ígéretére, hogy az országot örökségként adja Izrael népének és leszármazottjainak, az idők végezetéig. Ezek után nem csodálom, hogy azok, akik szombatonként ezeket olvassák, népük ellenségeinek tekintik a személyeket, szervezeteket, akik azt javasolják, hogy ennek az örökségnek egyes részeit átengedjük másoknak.

Érdekesnek találtam a rabbi prédikációját is. Ez a viszonylag fiatal férfi, a televíziós sorozatokat, amelyek mindig a döntő pillanatban fejeződnek be és a nézőt feszültségben tartják a jövő heti folytatásig, a heti Tóra szakasszal hasonlította össze. A heti szakasz azon a szombaton, amikor unokámat hívták fel a Tórához, Fineás szakasza volt, amelyben csakugyan léteznek a mai thrillerekhez hasonló elemek. A rabbi az imádkozóknak Zimriről, a Simeon törzs elnökéről, mesélt, aki Mózes előtt egy midianita nővel jelent meg és kihívó módon megkérdezte, miért nem teheti magáévá? Mózes nem volt képes válaszolni (mert maga is a midianita Cipporát vette feleségül), de megengedte tanítványának, Fineásnak, hogy a dogma szerint cselekedjen és a férfi helyben megölte Zimrit és a midianita nőt. Eddig még mindent értettem, hiszen meg van írva „Aki idegenekkel közösül, a fanatikusok elbánnak vele” és Fineás Isten igéje szerint cselekedett.

Amit nem értettem, a rabbi magyarázata volt, hogy ha Zimri gyanúsnak találta volna Fineás szándékait, ő ölhette volna meg először (egy másik dogma „Aki meg akar ölni, öld meg először”) és nem büntették volna meg tettéért. Szerény véleményem szerint, ha Zimri olyan bűnt követett el, amelyért halálos büntetés jár, Fineás törvényesen cselekedett, tehát miért lenne Zimri jogosult az ellenkezésre? Úgy látszik, a mai fogalmak szerint gondolkodok („ellenállás a törvényes letartóztatásnak”) és képtelen vagyok a Tóra magyarázók szőrszálhasogatásának megértésére.

Örömömre, miután a rabbi a 13 éveseket, akik osztálytársuk ünneplésére jöttek a zsinagógába, a vérontás leírásával traktálta, prédikációját sokkal békülékenyebben fejezte be, kifejtve, hogy ma már nincs helye a fanatizmusnak és nem ölnek meg egy embert, azért mert más nép lányával hált, hanem kellemes hangnemben, barátságos módon próbálják megmagyarázni neki tévedését.

Nem hiszem, hogy mostantól gyakrabban fogok járni a zsinagógába, de örülök, hogy betekintést nyerhettem hagyománykövető testvéreim életébe és szokásaiba.